Szerelőpálcák használata
Az előző részekben a szerelőkarikákat illetve a legfontosabb szerszámokat mutattam be, most pedig lássuk mi is az a szerelőpálca és hogyan kell helyesen használni.
A szerelőpálca a gyöngyök, köztesek, fűzhető alkatrészek stabil támasza.
Egy merev fémpálcikáról van szó, ami lehet hosszabb-rövidebb, (2 és 7 cm közötti méreteket használunk általában), de a méreteken kívül legalább háromféle típus közül is választhatunk: talpas, hurkos és gömbvégű.
A hurkos szerelőpálca egyik végét már gyárilag behajlították, a másik oldalról pakoljuk rá a kiválasztott dolgokat (gyöngyöt vagy gyöngyöket, közteseket), aztán ezt a végét már mi hajlítjuk be a kúpos fogóval. Az elkészült ékszer-részletet aztán két oldalról építjük tovább fityegővel, lánccal vagy valamilyen zárórésszel, az a lényeg, hogy hurkos szerelőpálca egyik vége sem lesz végső alkatrésze egy ékszernek.
A képen 3 szerelőpálca van egymásba kapaszkodva, a felső a könyvjelzőalaphoz rögzül, a középső halad át a hematit gyöngyön és a gyöngykereten, a legalsóra van húzva a másik zöld gyöngy és a végéről egy levélke fityeg. (Hasonló, de merevebb lett volna a végeredmény, ha a 3 kicsi helyett egyetlen hosszú szerelőpálcát használunk.)
Talpas szerelőpálcára akkor van szükségünk, ha a felrakott gyöngyöt, gyöngysort csak az egyik oldalról akarjuk továbbépíteni.
Mivel az utolsó elem egy gyöngy (egy hegyikristály), itt talpas szerelőpálcára volt szükség az angyalka elkészítéséhez.
A talpas szerelőpálca mint egy szög zárja el a furatot, a gömbvégű díszesebben, aprócska golyóval, ami gyakran sokat dob az elkészült ékszer kinézetén is.
A következő képen a szerelőpálca helyes behajlítása látható.
A derékszögben való behajlítás az első lépés. Ne legyen szorosan a gyöngy után, hagyjunk pár mm-t, én úgy szoktam, hogy a behajlított pálca és a gyöngy közé még férjen be a laposfogóm hegye. Ezután vagy levágjuk a felesleget, vagy elkészítjük a hurkot és utána csippentjük le. Nekem az előbbi könnyebb, tehát a derékszögbe behajlított, de még egyenes darabot vágom. Kitapasztaltam, hogy a derékszögbe hajlítástól számítva hol vágjam el a szerelőpálcát (8.-10. mm-nél, attól függően milyen nagy hurkot akarunk) és akkor az én hurkom épp olyan lesz, mint a másik oldali, "gyári" rész.
Ezután kúposfogóval a behajlított részből felülről hurkot formázunk, ezt a végét is visszairányítva a gyöngy furatához.
Kis gyakorlást igényel egyrészt a hajlítás, másrészt a méretek eltalálása is, hiszen a hurok mérete attól is függ, hogy kúpos fogónk kúpjának melyik részét használjuk. Érdemes a gyári hurokba beilleszteni a fogónkat, ez megmutatja, melyik részét használjuk a másik oldalon. Ha viszont a hurokba látszatra is vastag fémvéget tervezünk belerakni, természetesen ahhoz igazodjunk, a poszt legelső fényképén látható bronz színű toll fityegő karikás vége például egészen biztos szorulna egy olyan hurokban, ami egy normál szerelőkarikához tökéletes.
A következő részben a zárórészeket mutatom be nektek.
Az ékszer készítéséhez alapanyagokat az Ékszerstart webshopunkban találsz.
Ha érdekel az ékszerkészítés és szeretnél még több trükköt vagy esetleg titkokat is megtudni, az oldalon hírlevelünkre is feliratkozhatsz, így soha nem maradsz le az új tartalomról.